Aztán tévé bámulás.Īmikor Balázs haza ért nagyon boldognak tűnt. Kimerülten feküdtem hanyatt a nappaliban lévő kanapén. Nem igazán tudtam mivel üthetném el az időt, de eza probléma gyorsan elszállt amikor beállított Dalma.Įlmentünk vásárólni meg beültünk egy kávéra, közben az új paijáról locsogott össze - vissza. Nagyon izlett neki, de utána gyorsan kellet készülődnie, mert így is majdnem elkésett. Néztem ahogyan Ricsi megeszi az ágyba hozott reggelit. Amikor vissza értem pont lenyomta a csipogó telefonját. Kimásztam az ágyból és csináltam neki finom reggelit. Az órára nézve rá jöttem hogy mindjárt kelnie kell Ricsinek. Hmm? - Kérdeztem, de továbbra is csak a nevemet hallodtam. Felhívtam Andrást, hogy nincs - e kedve lejönni.Ī jövőre nézve azt tervezem hogy jól berugok.Īrra keltem, hogy valaki a nevemet motyogja, a fülembe. Mondtam és kicammogtam az ajtón.Įlindultam a Ping bomm bárba, Kicsit elgodolkodtam. Most mondjam el milyen pocsék hetem volt. Várj Krisz nézd ki van itt! - Szólt Norbi. Sziasztok elmentem sétálni! - Köszöntem el. De a hátam iszonyúan elgémberedett.Ī szobámba lépve felvettem a pénztárcámat, aztán levágtattam az előtérbe a nappaliba tömeg. Egy autós játékkal játszottam a gép szobában. Nevetett.ĭög unalom ez a hét, már alig várom, hogy újra dolgozhassak. Igen nála is voltam istenem, mintha már nem is a kisöcsém lenne. Elég, hogy a másik két nővérem fiatalon szűlt. Apu halála után anya eléggé megváltozott, sosem volt minta anya de most még rosszabb lett. El sem tudod képzelni milyen jól érzem magam ott. Kis idő alatt mindenki köszöntötte Biankát, majd a nappaliban halgattuk a sztoriait.
Bia kicsit piros lett és félénken mosolygott a magas srácra - rég találkoztunk. Az ismeretlen srác kiviharzott az ajtón a többiek Biát vizslatták.
Elől egy ismeretlen srác, utána Tina, Benji, Norbi és Geri. Istenemúgy hiányoztál annyi mindent akarok mesélni. Balázs lépett ki a nappaliból, naná hogy ledöbent. Aztán múlik az idő, és micsoda meglepetés, amikor egyszerre bekövetkezik!" Váratlan látogató Szívből reméljük, hogy viszontlátunk valakit, sőt egészen biztosak vagyunk benne. " Sokszor gondolom, milyen különös ez a világ.
0 kommentar(er)
